Urbán Máté, a BDPK adjunktusa tartott előadást 2023. november 24-én a Vas Megyei TIT Egyesület konferenciáján, amelyet a Tudomány Napja ünnepének alkalmából rendeztek. Az előadó egy 15. századi emlékiratszerző, Kottaner Jánosné memoárja alapján mutatta be a Szent Korona 1440-es elrablásának regényes történetét.

1439-ben Habsburg Albert halála után az országnak uralkodó nélkül kellett szembenéznie az oszmán hódítókkal. A bárók többsége az ifjú lengyel királyt, Jagelló Ulászlót látta volna szívesen a trónon. A terhes Erzsébet királyné viszont születendő gyermekének szerette volna biztosítani a trónt. Ehhez azonban szükség volt egy legitim koronázásra a Szent Koronával. A Koronához Erzsébet nem tudott hozzáférni, mert a bárók „hét lakat alatt” őrizték a visegrádi Fellegvárban. A királyné ebben a szorult helyzetben felkérte udvarhölgyét és bizalmasát, a német származású Kottaner Jánosnét, hogy lopja el számára a becses koronázási jelvényt. A végül sikeres vállalkozás rendkívül kockázatos volt. A Korona éppen akkor érkezett meg a királynéhoz, amikor ő életet adott a leendő V. Lászlónak. A koronázást három hónappal később, 1440 pünkösdjén tartották Székesfehérváron. Ezt követően Erzsébet Ausztriába küldte a csecsemő királyt és a koronázási jelvényt is, hogy biztonságban legyenek az Ulászló-párti uraktól. Pár hónappal később Ulászlót is megkoronázták egy ereklyekoronával, és László koronázását érvénytelennek nyilvánították. Kottanerné német nyelvű, befejezetlen emlékirata különösen értékes forrás. Nem csak a „zavaros idők” szövevényes politikájáról, a rendiség fejlődéséről és a késő középkori koronázási rítusról számol be hitelesen, hanem számos egyéb középkori kulisszatitkot megoszt az olvasóval. Segítségével betekinthetünk a visegrádi vár kincseskamrájába és asszonyházába, sőt a királyné szülőszobájába is. A tipikusan női terek megelevenednek az olvasó előtt. Ezen kívül sok mindent megtudhatunk a szerző lelki alkatáról, elmélyült vallásosságáról, félelmeiről, aggodalmairól. A középkorban általában rejtőzködő individuum kifejezetten nyíltan mutatkozik meg az emlékiratban. A szerző ugyanis lépten-nyomon hangoztatja saját személyének és megbízatásának fontosságát. Kottanerné éles eszű, széles látókörű, bátor és öntudatos asszony lehetett. Azt azonban ő sem láthatta előre, hogy a Korona elrablása egy több mint két évtizedes polgárháború kirobbanásához fog vezetni.