A tudattalan tanulás sokak számára misztikus jelenségnek tűnik, valójában azonban a mindennapi működésünk alapvető része. Erről beszélt a Kurrens kutatások a pszichológiában című nyilvános előadássorozat legutóbbi rendezvényén Kemény Ferenc egyetemi docens.

Az előadás elején az alapfogalmak kerültek szóba. A tanulás a tapasztalat hatására létrejövő, tartós viselkedésváltozás, amelynek egyik speciális formája a tudattalan tanulás. Ez utóbbi esetében komplex információkat sajátítunk el anélkül, hogy tudatosan hozzáférnénk ehhez a tudáshoz, a tanult minták mégis megjelennek a viselkedésünkben.

Kemény Ferenc hangsúlyozta, hogy a tudattalan tanulás során nem tudjuk megfogalmazni, pontosan mit és hogyan tanultunk meg. Jó példa erre a biciklizés megtanulása: a gyakorlás során egyszer csak kialakul az egyensúlyozás képessége, miközben nem tudjuk elmagyarázni, mi változott. Hasonló módon az anyanyelv tanulás során is számos nyelvtani szabályt tudattalanul „szívunk magunkba”.

A tudattalan tanulás egyik fontos típusa a statisztikai tanulás, amelynek az anyanyelv elsajátításában is kulcsszerepe van. A beszéd során nincsenek egyértelmű határok a szavak között, ezért a kisgyerek a szótagok közötti átmenetek gyakoriságából következtet arra, hol kezdődik és hol ér véget egy szó.

Az előadó kitért arra is, hogyan mérhető a tudattalan tanulás. Mivel az érintettek maguk sem tudják megmondani, mit tanultak meg tudattalanul, a kutatók azt vizsgálják, hogy egy feladatban javul-e a teljesítmény anélkül, hogy a résztvevők meg tudnák nevezni a fejlődés okát. A kísérletek alapján a tudattalan tanulás általános, minden érzékelésre kiterjedő mechanizmus, sőt ezek az információk össze is kapcsolódhatnak az agyban. De ha ez a mintafelismerő rendszert egy feladat során intenzíven használjuk, „elfáradhat”, és később hasonló helyzetben gyengébb teljesítmény jelentkezhet.

Az előadás végén szó esett még arról, valóban hatékonyabban tanulnak-e a gyerekek nyelveket, mint a felnőttek. Bár gyakran így gondoljuk, a kutatások szerint a tudattalan tanulás nem feltétlenül működik jobban gyermekkorban. A különbség inkább abban rejlik, hogy a gyerekek kevésbé használnak tudatos stratégiákat, jobban hagyatkoznak megérzéseikre, és jóval több idő áll rendelkezésükre a nyelv elsajátítására. Kemény Ferenc példaként említette, hogy míg a gyerekek nagyjából hétéves korukra beszélik jól az anyanyelvüket, addig egy tudatos tanulási keretben, nyelviskolai környezetben a kezdőtől az erős haladó szintig négy évre van szükség.

Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós